Divkájé

Szóval kedden vizsgázom, gyak. vizsgám lesz, önarckép és porté.

Portrénak munkásokat fényképezek, építkezésekről. Önarcképpel meg szenvedek jól, kérve vagyon egy olyan sorozat ami rám illik, amilyen ténylegesen vagyok, no és ennek pontosan az ellenkezője. Az eddigi témáimat jól lehurrogták, no meg elvileg műterem jellegű kell, mégse műterni, de azért valami világosítás kell. Nekem ez nincs, (vagyis házi készítésű fényforrás az van :D) tehát ezért ilyen rossz minőségűek ezek a képek, csináltam ennél jobbat, az más okokból lett lehúzva. Már nem is tudom, hány témát dolgoztam fel, persze egyik sem tetszett. Úgyhogy döntöttem, csinálok olyat a vizsgára ami nekem tetszik, illetve próbálok megfelelni az elvárásoknak is, ha ez lehetséges egyáltalán. Fene egye meg, h 12 képkockáért majdnem egy 1000.-ft-ot kell kiadnom. No meg a többi... Nem baj, jó lesz, próbálok optimista maradni, van még egy-két felhasználatlan ötletem, ehhez sajnos nagyon kevés kellékem, ill. időm van. Ma még elpazarlok egy filmet az önarcképekre, no meg majd hétfőn lesz a hajrá, amikor is a melósok maradék portréját elkészítem. Aztán azt még előhívom, lenagyítom és talán mint zombi, beesek kedden a vizsgámra. :D Lehet meg kéne inni elötte egy felest, hogy kellő hangulatot alapozzak meg. Ennek sem lesz jó vége. :] szorííííccsatok ;)

Mivel tegnap már eléggé későn értünk haza, ráadásul eléggé k.o. voltam, már nem ültem ide leírni a pénteki történéseket. Ahogy már korábban írtam, végre fordult a kocka, és végre elkezdtek visszahivogatni, normális helyekről is. Na most, konkrétan 2 helyre vettek volna fel ugyanazon a napon, muszáj volt döntést hoznom. Válasszam a extra nívós, szuper nyakkendős társaságot és legyek igazgatói titkárnő (rövidebb munkaidővel), vagy pedig a kellemes családias hangulatút, irodai asszisztensként. Hát kérem választottam, azt hiszem nem is volt olyan nehéz a döntés, ha azt nézem, hogy hosszútávra keresek állást. Lehet, hogy van aki most hülyének néz ezért, de én a másodikat választottam. Szeretnék olyan társaságban dolgozni ahol jól érezhetem magam, amellett, hogy dolgozom.

Hát ennyi, meg egy bambi.

:P

Na nem engem nyúznak, olyan dolog történt, ami enyhén szólva meglepett.

Ahogy az előzőekben szólottam volt, munkakeresesés van, no meg sok-sok kudarcélmény. Ezen felbuzdulva elég határozotottan léptem fel az utóbbi interjúkon amin voltam, elmondtam szépen, hogy időben "ennyit" tudok vállalni, "ennyi" pénzért. Gondoltam ha már úgyis mindegy, hiszen mindig van valami kifogás, elég hülyegyerek vagyok, legalább büszkén bukjak orra...Történt ez múlt héten. Két remek helyen voltam, ami minden téren megfelelne nekem, gondoltam hátha én is megfelelek. Az olyan kérdések után, hogy mi a horoszkópom, már nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy első randi, vagy állás interjú-e...Sebaj gondoltam, csak határozottan, mosolyogva. Megvolt, eljöttem, nyugtázva, hogy ide sem vesznek fel.

Ma reggel mind a két helyről visszahívtak, hogy menjek be legyek szives, én meg leszek olyan drága, hogy beruccanok újra, kiváncsian várom, hogy mit ajánlanak.

Per pill önbizalom, határozottság +1 ;)

Folyt.köv.

Ezer éve nem írtam ide, hát gondoltam pötyögök pár sort. No nem mintha hiányozna bárkinek is, hogy írjak, de legalább a magam kedvéért. Isteni állásinterjúkon túl, kezd nagyon elegem lenni, ha nem baromira keveset ajánlanak, akkor 18h-ig van a munkaidő, csak hogy véletlen se fogadhassam el. Érdekes, mostanában sokszor jut az az eszembe, hogy vajon más, kisgyerekes szülő hogyan oldja meg. Mindenkinek a közelben lakik a nagyszülő, esetleg bébiszitter, vagy bejárónő szedi össze a kölköket, vagy pedig egyszerűen csak nem dolgoznak a szülők és simán odaérnek gyermekért és még ilyen-olyan edzésekre is egyébre cipelik miniatűr klónjaikat. Ha nem amiatt nem foglalhatom el az állást, hogy nekem nem felel meg, akkor én nem felelek meg. A lényeg... kb. ilyen, ha nincs még gyerek, akkor a kérdés az interjún: "Tervez mostanában gyermeket?", ha pedig van akkor: "Tervez mostanában még gyermeket?" vagy ez "Van aki vigyázzon a gyermekre ha az megbetegszik?"

Így bizonyítson az ember fia. No mindegy...baromság az egész.

Bár mostanában kevés jó dolog történik velem, ez kifejezetten boldogságot okozott nekem az elmúlt pár hét kudarcai után. Sikerült hozzájutnom egy (analóg) középformátumú  (6x6-os) fényképezőgéphez, a drága egy kiev 60-as, csodálatos önvédelmi fegyverzet, nem egy turistagép. AZ szerelem.