Divkájé

Megvolt a nyaralás is, próbálok visszazökkenni "normál" üzemmódba, valahogy kilépni a zombiságomból. El is döntöttem, hogy még ma laborálok egy jót, mert a fixír szag megnyugtatja kis érzékeny lelkemet. Közben összeszedem magam, mert enyhén szólva, apró darabokra hullottam.Mosolyogni kell, sugározzon az önbizalom, holnap új munkainterjúm lesz, idejaz pozitív energiját, de hirtelen.

 Fodor Ákos

Jelentés - vázlat a jelenidőről


valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elúnok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentôl függök, de alig függök ö s s z e .
Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.
Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. Valahogy így.
Jöhet
a jövő -
úgyis jön
- nem hívom

Sikerült idén is eljutni nyaralni, hirtelen felindulásból kiválasztottunk egy kedves kis helyet itt a szomszédban, Mohácson.Interneten néztük ki, majd foglaltunk.Drága ebemet senkire nem tudtam átruházni, így gyorsan megérdeklődtük, hogy probléma lenne-é, ha vinnénk magunkkal, hál isten nem bánták.Hát megindultunk,először féltem a helytől, ami egyébként egy lovasfarm is egyben, hiszen annyi szönyű történetet hallani mindenfelől, az elszúrt szállás foglalásokról, hogy bár a neten a legjobb arcukat szándékoznak megmutatni, az valójában élőben félelmetes hely. No nagyon kellemesen csalódtam, megérkeztünk szállásunkra, baráti mosollyal fogadott minket a tulaj, gyorsan megmutatott mindent, a szobánktól a wellness szolgáltatásokig.Elvarázsolt a hely hangulata, barátságos, csendes táj, az emberek kedvesek és rögtön bizalmat szavaznak (a bárhoz érve, drága fönők úr mondta, hogy ha esetleg este megszomjaznánk és ők éppen nincsenek ott, nyugodtan szolgáljuk ki magunkat, csapolhatunk sört is, csak húzzunk be egy strigulát a szobaszámunkkal megjelölt papíroson). Gyönyörű lovak legelésztek körülöttünk mindenfele. A szobák tiszták, nagyon jól karbantartottak, a kiszolgálás és az étel fergeteges volt.Szabadtéri, fedett medence, jakuzzi, szauna, masszőr, meg amit akartok.Gyerekek részére játszótér is került kialakításra, udvari játékokkal is készültek.Tehát volt minden, ami egy család kellemetes nyaralásához kellhet (szerintem).No és ha már lovasfarm, meglovagoltattam a kölköket is jól.:) (persze mosolyogtam magamban, hogy háhá, majd lesz jó izomláza a gyereknek másnap, mert a lovaglás azért elég fárasztó, nem kis fizikai megterhelés, kölök másnap meglepően jól volt, hogy nem fáradnak el soha...).Körülbelül 10 perce voltunk ott, mikor mondták, hogy nyugodtan eresszük szabadon a vérebet, nem kell a póráz, bár féltem nehogy baja legyen, mivel még soha nem rángattuk ki a megszokott környezetéből, szélnek eresztettem...Totya nagyon komálta is ezt, kiélte magát a lovak szekálásával, az összes gyerekkel pacsizott, az urakat megugatta, azért mindig figyelte, hogy merre vagyunk.frídom.

Nem is írok kisregényt, csak annyit fűznék még hozzá, hogy mindenkinek ajánlom, csodálatos kikapcsolódás, "mindenkinek aki szereti", itt voltunk: http://www.pegazuslovasfarm.hu

Nagyon sok képet készítettem, sajna a legtöbbet a drága kis analóg szerelmemmel, tehát ezekre várni kell egy kicsit, maholnap előhívom a negákat, aztán nagyítok is belőle. :D Digivel készült pár "turistakép" abból egy-két gyöngyszem:

Ez a hét is eltelt, juhé.

Tegnap megkaptam a várva-várt telefonhívást, hát kérem, munka ajánlat van.Minden nagyon gromek, kár, hogy csak 2 hónap múlva lesz aktuális. Hát ez van.

Csodálatos vendéglátója voltam, csütörtök-pénteken egy kedves vidéki leányzónak és 9hónapos kisbabájának.Nyár közepén ismertem meg őket, saját kölkömmel voltunk szabadságon az egyik közeli kórházban.4 napot töltöttünk együtt kedves anyukával, mindenhova követett, hát beszélgettünk sokat.Majd szépen elköszöntünk, úgy egy hónapig nem hallottam felőlük.Csütörtök reggel kaptam egy telefont, hogy akkor most meglátogatnának, ugye nem baj(mert mi olyan jól összebarátkoztunk).Én persze vadbarom módjára, mondtam, hogy persze jöjjenek, semmi gond.Megérkeztek, és eljött a pokol.Jöttek a kérdések, van-é olyan ruhám amit nem hordok, az sem baj ha ágyneműm van, az is jó. Felesleges játék van-é raktáron.A főztöm nem volt jó, azt pont nem eszi meg (bár telefonon direkt megkérdeztem, hogy megfelel-e, akkor még szerette) jó, sütöttem palacsintát, na azt befalta, meg a sok kóla, majd a nap további részében mirelit húsért és krumpliért reklamált nekem a kishölgy, sajnos napközben nem igen tudtam ezt beszerezni, azért este 7órakor még lefurikáztunk lecsóba, nehogy éhen haljon szegény teremtés.2 órán keresztül ráncigáltuk szegény gyerekét jobbra-balra az áruházban,megvettünk mindent ami kellett neki,plusz az idő nagy része azzal ment el, hogy az általam készített, fényképeket, ki kellett nyomtatni a kisfiáról, mivel még SOHA(!) nem készült róla kép... majd hazaérve elkészítettem az áhított ételét.Miután sikeresen elaludt a gyermek, még órákon keresztül hallgatnom kellett, a néhol furcsa, történeteit a párkapcsolatáról, akinek egyébként nem mondhatja el, hogy hozzánk jött látogatóba (??), mert még balhé lenne belőle.juj.Nagy nehezen elmenekültem a fürdőszobámba és megmostam hab testem, persze a hölgyeménynek is készítettem ki törölközőt és alvós ruhát(ugye nem kell mondanom, hogy egy bugyit sem hozott magával, érdekes),mire elkészültem ő már a gyerek mellett aludt abban a ruhában, amiben 5 órán keresztül utazott napközben és amihez hozzáizzadt a gyermek is a kengurujával.Á mondom nem gond, elfáradt szegényke, hátha majd reggel, no reggel sem jutott eszébe tisztálkodni, a zsíros hajával már ki lehetett volna sütni azt az átkozott krumplit, amit reggel 10 órakor is kihisztizett magának. Ekkor már nagyon vágytam arra, hogy végre eltűnjenek az életemből.Végül, tegnap dél körül sikerült megszabadulnom tőlük.Kérdés, leviszem-e a buszig kocsival.Ó hogyne (csak menj), buszmegállónál, vigyem már el a legközelebbi csatlakozásig Budára, jólvan mondom persze, semmi gond, úgyis jön vendégem, majd összeszedem legalább ott.Budán kitalálta, hogy esetleg átvihetném Óbudára, aztán ha oda elviszem akkor már az a 150km mi lett volna már, ahol lakik.Eszem ágában sem volt elvinni sehova, felcsaptam az első buszra, hagy menjen, isten hírével, mosolyogtam utána, még integettem (!!) is.

Na ilyet soha többet...