Ezer éve nem írtam ide, hát gondoltam pötyögök pár sort. No nem mintha hiányozna bárkinek is, hogy írjak, de legalább a magam kedvéért. Isteni állásinterjúkon túl, kezd nagyon elegem lenni, ha nem baromira keveset ajánlanak, akkor 18h-ig van a munkaidő, csak hogy véletlen se fogadhassam el. Érdekes, mostanában sokszor jut az az eszembe, hogy vajon más, kisgyerekes szülő hogyan oldja meg. Mindenkinek a közelben lakik a nagyszülő, esetleg bébiszitter, vagy bejárónő szedi össze a kölköket, vagy pedig egyszerűen csak nem dolgoznak a szülők és simán odaérnek gyermekért és még ilyen-olyan edzésekre is egyébre cipelik miniatűr klónjaikat. Ha nem amiatt nem foglalhatom el az állást, hogy nekem nem felel meg, akkor én nem felelek meg. A lényeg... kb. ilyen, ha nincs még gyerek, akkor a kérdés az interjún: "Tervez mostanában gyermeket?", ha pedig van akkor: "Tervez mostanában még gyermeket?" vagy ez "Van aki vigyázzon a gyermekre ha az megbetegszik?"

Így bizonyítson az ember fia. No mindegy...baromság az egész.

Bár mostanában kevés jó dolog történik velem, ez kifejezetten boldogságot okozott nekem az elmúlt pár hét kudarcai után. Sikerült hozzájutnom egy (analóg) középformátumú  (6x6-os) fényképezőgéphez, a drága egy kiev 60-as, csodálatos önvédelmi fegyverzet, nem egy turistagép. AZ szerelem.